Utolsó bejegyzés

Erre a hétvégére maradt néhány fontos feladatom az órával kapcsolatban.
Az első a csoportom előadásának rám eső részét összegezni és elkészíteni. Egy kicsit nehezen ment, mert annyi mindent elszeretnék mondani, de az időbe sajnos az nem férne bele. Próbáltam a részemet, minél lényegre törőbbnek, és rövidnek megszerkeszteni, hogy a többiekre is jusson idő. Remélem sikerült.
A másik fontos feladatom a hétvégére a korábbi posztjaim átnézése, és javítása. amivel viszonylag gyorsan meglettem. Néhol belenyúltam a szövegbe és bekezdéseket formáztam át, hogy a másolt idézetek nélkül is át tudják adni azt, amit megszerettem volna osztani.
A harmadik feladatom pedig ez, vagyis az utolsó bejegyzés megírása.
Úgy érzem, hogy ez a kurzus mindenképp adott valamit. Korábban nem nagyon gondoltam bele, hogy mennyi lehetőséget rejt az internet különböző oldalak, alkalmazások képében. Izgalmasnak találtam minden órát, és élveztem megcsinálni a feladatot.
A csapatom témájáról is ugyanezeket tudom elmondani. Ahogy kutatgattam, egy új nézőpontot is sikerült átvennem, amit később a munka világában szeretnék majd felhasználni.

Egy projekt befejezése

A mai napon a csoporttársaimmal elvégeztük az utolsó simításokat a projektünkön. Véleményem szerint sikerült jól beleásnunk magunkat a témába, és nem ért volna semmit az egész, ha magunkon nem próbáljuk ki, amiket tanultunk.

A videó elkészítése, mint az előbbi bejegyzésemből is látható nem volt egyszerű dolog. Talán az volt a legnehezebb a projekt során, nem a technikai nehézségek miatt, pedig azok is akadtak, hanem az érzelmi akadályok miatt. A projekt bemutatásához elkészített videó, az egyszerűsített változata annak amit tudtam volna készíteni, ha az előző órán említett csoporthelyzet megvalósul a készítés során.

Igyekeztem megfelelni a követelményeknek, amelyek szerint egyes szám első személyben  legyen a történet, jelenetekre bontott, és képekkel alátámasztott rövid, tömör történet. De arra jutottam, hogy nem csatolom a videóhoz a saját hangom. Ezt bemutatóban ki is fejtem majd miért...

A kurzus és a téma lezárásához szerintem hozzátartozik az is, hogyha lesz rá lehetőségem a jövőben, akkor mindenképpen szeretnék eljutni egy workshopra, és a munkám során is alkalmazni az ott látottakat, hallottakat, tapasztaltakat. Ezt nem csak a digitális történetmesélésre értem, hanem az órán tanult módszerekre is. Fontos, hogy a pedagógusok haladjanak a korral, ha már a hazai oktatás nem is.

Digitális történetmesélés autizmussal élő gyermekek oktatásában

Mivel a digitális történetmesélés számos kompetenciát és készséget fejleszt, a gyógypedagógia is elkezdett felfigyelni a módszerre. Én annak néztem utána, hogy hogyan lehet ezt felhasználni az autista gyerekek oktatásában. Sajnos nem találtam szakirodalmakat, csak néhány blogbejegyzést, amelyek körül az egyikben viszont nagyon érdekes meglátásokat találtam.
Az egyik amerikai tanár azt a megfigyelést tette, hogy szerinte többek közt rejlik a módszer sikere az autista tanítványai körében, hogy ezáltal elvesszük a tanítás szociális aspektusát (tehát azt, hogy a tanár beszél hozzájuk, néha megáll, nem a tanagyagról beszél, illetve nekik arra figyelni, reagálni kell, stb.) Ha belegondolunk, ebben lehet valami igazság, hiszen tudjuk jól, hogy az autizmussal élő gyermekeknek nehézséget jelent a szociális interakciók bármilyen formájának dekódolása, és ha jól emlékszem még az SNI irányelvek is felhívják arra a pedagógusok figyelmét, hogy a szociális vonatkozásokkal terhelt tananyagokat vagy tanulási helyzeteket lehetőleg kerülni kell, vagy legalább szűrni, egyszerűsíteni (kivéve persze, ha a szociális készségek fejlesztése a tananyag aktuális célja).
A digitális történetmeséléssel prezentált anyag befogadásakor viszont elég csak a képernyőre figyelniük, a videó hosszúsága látható (ezáltal kiszámítható, hogy meddig fog tartani) és igény szerint bármennyiszer megismételhető. A tanulási helyzet ezáltal egyszerű, transzparens, biztonságérzetet keltő.
A másik nagy előnye a digitális történetmesélésnek az az, hogy a módszer erős vizuális jellege illeszkedik ahhoz, hogy az autista gyermekek sokkal hatékonyabban tanulnak, ha a tanagyag vizuális módon meg van erősítve.
Természetesen ezen kívül számos más kompetenciát is fejleszt náluk, amit már az előző bejegyzésben is leírtam: fejleszti a koncentrációt, a figyelmet, az önkifejezést, a kreativitást, lényegkiemelést, a vélemények verbális úton való megfogalmazását és befogadását, a kommunikációs és szociális készségeket, és a sor még hosszan folytatható.

Forrás:  https://storify.com/smblombe/teaching-autistic-children-through-digital-storyte
https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200032.EMM&txtreferer=A1100190.TV

Digitális történetmesélés empirikusan

Az projektünk részeként csoporttársaimmal megbeszéltük, hogyha megvalósítható, akkor szeretnénk megtapasztalni a téma gyakorlati oldalát is. Az előző órán elhangzott Lanszki Anita által tartott előadás során szóba került, hogy a digitális történetmesélést a csoportos feldolgozás segíti, sőt sokszor a munka menetének elengedhetetlen része.
A saját történetem kiválasztásánál szembesültem is ezzel a problémával, ugyanis amikor arra gondoltam, hogy vajon mi a saját történetem, folyamatosan arra gondoltam, hogy mi az, amit valóban megoszthatok a nyilvánossággal, a kurzus résztvevőivel. Amikor elhatároztam, hogy teszt jelleggel belevágok egy történet leírásába, rájöttem, hogy azok a történetek, amelyeket első gondolatra publikusnak ítéltem a megfogalmazás során még könnyen válhatnak még intim, belsőséges történetté, amelyet szintén inkább magamnak tartanék meg.
A tanulság, hogy a csoportmunka során feltételezem, hogy a mások története ugyanolyan biztonságban van a feldolgozó csoporttársaimnál, mint amilyen biztonságban az övék van nálam. Viszont, ha egy személyes történetet úgy kell megosztanom a nyilvánossággal, hogy tudom, hogy ez a bizalom nem lesz kölcsönös, nehéz megtalálni a tálaláshoz megfelelő hangvételt. Viszont így a folyamat már jellegét veszti.
Minden esetre azért még próbálkozom.

Digitális Történetmesélés kutatásra is alkalmas?!

Előző órán Lanszki Anita volt a vendég előadó, aki előadása során rengeteg érdekességet mondott el. Többek között megemlített egy kutatást, ahol a digitális történetmesélést alkalmazták, mint „kutatói eljárás”. Ez nagyon felkelltette az érdeklődésemet.

A következő írásomhoz ezzel kapcsolatban keresgéltem, míg meg nem találtam egy jó hosszú projektet, amelyben az ifjúságot érintő kutatásokhoz különböző módszertani lehetőségeket kínálnak. Köztük szerepel a digitális történetmesélés is.

Az ehhez kapcsolódó részt Lanszki Anita és Horváth Kata írta.

Én eddig elsősorban pedagógiai szempontból, tanuláshoz kapcsolódva értelmeztem ezt a munkafolyamatot, így érdekes volt más szempont szerint is nézni ezt a folyamatot.

 Főként a fejezet/ rész első „altartalmára” összpontosítottam.

Az elején általánosságban beszél a digitális történetmesélésről, majd mint kutatási módszer értelmezi. Ez műhelymunkaként tud megvalósulni, aminek a munkafolyamata 3 szakaszból épül fel. Az első szakasz során egymásra hangolódnak a résztvevők/ csoport tagok. második szakaszban jelenik meg a saját forgató könyv megírása és a erre rá vezető gyakorlatok, ezután  pedig a képi illusztráció keresése. A harmadik szakaszban pedig a vágás része és a videó megszerkesztése történik. A műhelymunka zárása pedig az elkészült alkotások megnézése.

Ez utána a kutató válogathat a lehetőségek közül: értelmezheti akkor ott a videókat, a többi részt vevő érzelmeit egy-egy videó után, vagy értelmezheti később őket, vagy koncentrálhat egy élettörténetre stb…

Az írás második nagyobb, különálló egységében egy kutatásról számol be, amit ez előadása során is megemlített. Aki érdeklődik utána, annak bátran ajánlom, mert könnyen olvasható, értelmezhető és érdekes.

Forrás: Lanszki, A. - Horváth, Kata (2016): A digitális történetmesélés mint autobiográfia-alapú, részvételi akciókutatási módszer, pilot-kutatás, BGA http://bgazrt.hu/_files/TAMOGATASOK/T%C3%81MOP/Kutat%C3%A1s_m%C3%B3dszertan.pdf

Digitális történetmesélés a gyakorlatban

A mai bejegyzésem témája a digitális történetmeséléssel való tanítás gyakorlati megvalósítása lesz. Egy angol nyelvű oldalon (Creative Educators) találtam rá egy olyan listára, amely ötleteket kínál digitális történetmeséléssel való tananyagok oktatására. Konkrét lehetőségeket kínál olyan tartalmak ily módon való elsajátítására, mint például különböző (történelmi, irodalmi, stb) személyiségek életrajza, versek vizuális megjelenítése, vagy különféle egészség-és környezetvédelemmel kapcsolatos témák.
Megnéztem, hogy hogyan is képzel el egy ilyen feladatot, ehhez pedig az életrajzi témát választottam.
Először is bevezetésnek, érdeklődésfelkeltésnek azt ajánlja, hogy olvassuk fel a kérdéses ember életrajzát, majd közösen vitassuk meg, hogy melyek azok a tényezők, amik egy életrajzot jóvá tesznek. Hívjuk fel rá a figyelmet, hogy egy életrajz egyben egy jó sztori is, ami bár vitathatatlanul sok tényből épül fel, az egyszerű felsorolásukon kívül rengeteg más és érdekesebb módja van annak, hogy feldolgozzuk azt. Segíthetjük a gondolkodásukat olyan kérdésekkel, mint például az azon való elgondolkodás, hogy vajon a személy háttere hogyan befolyásolta azt, amiben hitt, és amiket tett?
Ezután közzé kell tenni egy listát, amelyek híres emberek vannak, és a gyerekeknek választaniuk kell közülük. Adjunk lehetőséget arra is, hogy helyi hírességek, vagy éppen személyes példaképeik életét dolgozhassák fel (aki lehet akár egy családtag is).
Ezután csináljunk csoportokat, vagy hagyjuk őket egyénileg dolgozni: gyűjtsenek össze információkat, és kezdjék el kiemelni belőle a lényeges részeket, amely majd a történet vázát fogja adni.
Ha csoportban dolgozunk, fel lehet osztani a szerepeket is: pl. legyen egy gyerek, aki a rendező lesz, és a folyamat egészéért felel; legyen aki a vizuális effektkért, azaz a képekért; legyen egy író, aki a szöveget fogalmazza meg, végül pedig egy beszélő, aki helyes intonációval a videó alá olvassa a szöveget.
Fontos, hogy ezután az osztály tagjai megosszák egymással a munkájukat, vitázzanak, kommunikáljanak, értékeljék egymást.
A tanár végül a csoportmunkát, a problémamegoldást, a kreativitást, szervezést és felelősségvállalást értékeli.

Forrás: http://creativeeducator.tech4learning.com/v03/lessons/Video_Biographies

Mi is az a digitális történet mesélés?

3. rész

Következő posztomban, szintén a Tempus Közalapítvány oldaláról származó forrást hozok, ami Lanszki Annától  A tanulói aktivitás szerepe a digitális történetmesélésben.

Az előző posztban szereplő tanulmányhoz hasonlóan indít, azonban beszél arról, hogy ki/ kik találták ki és hogyan működik. Azaz magát a folyamatot Joe Lambert és munkatársai nevéhez köthetjük, aki 1994 -ben Amerikában, munkájuk során megalkották ezt a folyamatot. Ma már alkotó táborukat StoryCenternek nevezik, ahol 3-6 napos workshopokon mutatják és vezetik be a résztvevőknek/résztvevőket a folyamatba. Megemlíti, hogy közel több, mint 10 évnek kellett eltelnie, mire felismerték az oktatásban való szerepét. 

Könnyed, de ismeretekben gazdag bevezető után, tér át magára tanórai felhasználhatóságra és azok feltételeire, illetve magukra a diákokra. Kihangsúlyozza a fontos elemeket, amiket tud fejleszteni egy ilyen munkafolyamat tanulói részről. Ilyen például a : tudáselsajátítás, a gyerekek technikai ismeretének kibővítése, közös munka stb.  

        A cikket/ tanulmányt az előzőnél jobbnak találom mert, mint korábban is jeleztem sokrétűbben adja át fogalmat, érezhetőbben több benne az információ,  illetve próbálja árnyalni a tanulói hátterét, és megvalósulásnak feltételeit.

      Források:

      Tanulmány:

      Lanszki, A.( 2015): A tanulói aktivitás szerepe a digitális történetmesélésben, in: (szerk.: Lévai, D.- Papp-Danka, A) Interaktív Oktatásinformatika, Líceum Kiadó- könyvfejezet-http://www.eltereader.hu/kiadvanyok/interaktiv-oktatasinformatika/ 

      Tempus Közalapítvány oldala:  http://www.tka.hu/nemzetkozi/6577/digitalis-tortenetmeseles